Az energia létfontosságú erőforrás az állatvilágban, és az egerek rájöttek, hogy sokkal jobb dalt cincogni, mint a lányokat kergetni. Ha egy hím megérzi egy nőstény vizeletének a szagát, hangos és bonyolult dallamot kezd el énekelni, amely sokban emlékeztet a madárdalra. Friss vizeletfoltot találva a hím a legmagasabb hangján kezd el dalolni, és hosszabbra nyújtja az énekét. Amikor a nőstény közeledik, a dallam egyszerűbbé válik, de még hosszabb lesz.
Ez az úgynevezett szociális kontextus, amikor a dal más egerekre reagálva változik, és a kutatók úgy vélik, hogy a hímek, ha sikerült felkelteniük egy nőstény figyelmét, már csak minimális erőfeszítést tesznek. A dallamos ének egy úgynevezett „őszinte” jelzés, amely információkat ad a hím egészségi állapotáról és arról, hogy a nőstény párja lehet.
Az éneklő egerek dalai szinte megkülönböztethetetlenek a madárcsiripeléstől, egy dolgot leszámítva: a madarakat mi is halljuk. Az egerek hangadásai az ultrahangok tartományába esnek, vagyis túl magasak az emberi fül számára, és csak lelassítva vagyunk képesek hallhatóvá tenni őket.
Azt, hogy az udvarlásban is használatosak, csak nemrég fedezték fel, és a kutatók még mindig vizsgálják, miként módosítják a viselkedésüket az állatok a többi környező egértől függően. Azt azonban már tudjuk, hogy az egerek hangadó képessége korlátozott, mivel agyuk felépítése miatt nem képesek hangok megtanulására.
Bonyolult dallamok
A nőstények határozottan előnyben részesítik a legösszetettebb énekeket, s igen valószínű, hogy a párzásig is eljutnak a legszebben éneklő hímmel.
Rágcsálóbirodalom
Az egerek kifejezetten territoriális állatok, és a teljes hangerejű éneklés valószínűleg segít abban, hogy a hímek ne lépjenek be egymás területére.
Fontos segítség
Az éneklésért felelős agyi területek tanulmányozása segíthet kommunikációs rendellenességek, mint például az autizmus megismerésében.
4.9
