Az energia létfontosságú erőforrás az állatvilágban és az egerek rájöttek, hogy sokkal dalt cincogni, mint a lányokat kergetni. Ha egy hím megérzi egy nőstény vizeletének a szagát, hangos és bonyolúlt dallamot kezd el énekelni, amely sokban emlékeztet a madárdalra. Friss vizeletfoltot találva a hím a legmagasabb hangján kezd el dalolni és hosszabbra nyújtja az énekét. Amikor a nőstény közeledik a dallam egyszerűbbé válik, de még hosszabb lesz.
Ez az úgynevezett szociális kontextus, amikor a dal más egerekre reagálva változik és a kutatók úgy vélik, hogy a hímek, ha sikerült felkelteniük egy nőstény figyelmét már csak minimális erőfeszítést tesznek.A dallamos ének egy úgynevezett „őszinte” jelzés, amely információkat ad a him egészségi állapotáról, és arról, hogy a nőstény párja lehet.
Az éneklő egerek dalai szinte megkülönböztethetettlenek a madárcsiripelésétől, egy dolgot leszámítva, a madarakat mi is halljuk. Az egerek hangadásai az ultrahangok tartományába esnek, vagyis túl magasak az emberi fül számára, és csak lelassítva vagyunk képesek hallhatóvá tenni őket.
Azt hogy az udarlásban is használatosak, csak nem rég fedezték fel, és a kutatók még mindig vizsgálják, miként módosítják a viselkedésüket az állatok a többi környező egértől függően. Azt azonban már tudjuk, hogy az egerek hangadó képessége korlátozott, mivel agyuk felépítése miatt nem képesek hangok megtanulására.
Bonyolult dallamok: A nőstények határozottan előnyben részesítik a legösszetettebb énekeket, s igen valószínű, hogy a párzásig is eljutnak a legszebben éneklő hímmel.
Rágcsálóbirodalom: Az egerek kifejezetten territoriális állatok, és a teljes hangerejű éneklés valószínüleg segít abban, hogy a hímek ne lépjenek be egymás területére.
Fontos segítség: Az éneklésért feleős agyi területek tanulmányozása segíthet kommunikációs rendellenességek, mint pl. az autizmus megismerésében.
